Deszk Község Honlapja

A legnagyobb kincsünk a tiszta víz

04

dec 2020

0

Mottó: „A Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”

(David Brower környezetvédelmi aktivista)

Sokunknak természetes, hogy megnyitjuk a vízcsapot és tiszta víz folyik belőle. Viszont nem mindenhol van így. 2020-ban a Földön 750 millió ember él biztonságos víz nélkül, és 2,5 milliárd ember él úgy, hogy nincs a lakókörnyezetében a szennyvízelhelyezés megoldva. Évente 6-8 millió ember hal meg a vízzel kapcsolatos katasztrófákban és betegségekben. 

A meglévő problémát még az is fokozza, hogy a Föld természetes vizeinek jelentős része szennyezett. A világ szennyvizeinek 85 %-a tisztítás nélkül kerül a befogadó tavakba, folyókba, tengerekbe. Nem véletlen, hogy az édesvízi élőlények számának csökkenése az elmúlt 30 évben 50 %-os volt. A tisztítatlan szennyvíz, az ipari kemikáliák, a műanyag szemét (mikroműanyag), a gyógyszerszármazékok mind terhelik vizeinket, amelyből egyre kevesebb van.

 A vízfelhasználás mértéke a népességgel együtt növekszik. 1975-ben az egy főre jutó vízkészlet átlagosan 15000 köbméter volt, napjainkra ez a szám 4500 köbméterre csökkent. A Világbank 2016-ban adott ki egy jelentést, ami szerint a klímaváltozás a víztartalékokat érinti a legsúlyosabban. A vízkészleteink végesek, a korlátok nélküli növekedés nem lehetséges. A tudósok azt mondják, hogy a nem is távoli jövőben víz lesz az új olaj. Az a különbség, hogy az olajjal ellentétben a víz a túléléshez kell. A vízhiány fegyveres konfliktusokat okozhat, növelheti a migrációt, néhány régióban akár a GDP hat százalékát költhetik a vízhiány miatti következményekre, recesszióba döntve egész gazdaságokat. A legérintettebbek Közép-Afrika és a Közel-Kelet, de India és Kína kilátásai is borúsak. A világ számos részéhez képest Európa viszonylag bőséges édesvízi erőforrásokkal rendelkezik. E készletek azonban nem egyenletesen oszlanak el a kontinensen. Becslések szerint ugyanis az Unió területének közel egyharmada van kitéve olyan vízhiányos helyzetnek, amelyben a kereslet egy bizonyos időszakban meghaladja a rendelkezésre álló kínálatot. 

Hazánk vízforrásai is a klímaváltozás miatt veszélyben vannak. Csapadékból nem hull elég mennyiség, minden évben kevesebb eső esik, mint amennyi elpárolog. Továbbá probléma annak egyenetlen eloszlása (pl. zivatarok) is. Ha nem hull elég csapadék, akkor a vízhiány pótlása a felszín alatti vízkincsből történik. Azonban nagyobb ütemben történik a vízkincs kitermelése, minthogy az meg tudna újulni. A felszín alatti vizek a leszivárgó csapadékból, vizes területek (folyók, tavak, mocsarak, árterek) lecsorgó vizeiből újulnak meg. Azonban ezen területek nagysága évről évre zsugorodik, a víz mennyisége csökken, mely következtében a talajvíz szintje is egyre süllyed. A harmadik vízforrásunk a folyókon érkező víz. Folyóink gátak közé vannak szorítva, nem folynak ki a mellékágakba, nem tudják a felszín alatti vizeket pótolni.  Az éghajlatváltozás tehát a víz körforgására nagymértékben kihat, ami „vízkrízishez” vezethet. Vízkrízis fogalomkörébe tartozik a több hétig elhúzódó aszály, a csapadékmentes telek, a természetes vizek alacsony vízállása, de ide sorolhatóak az extrém mértékű esőzések is, amik villám árvizeket okoznak.  

Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy ezt a világszintű problémát csak nemzetközi egyezményekkel és intézkedésekkel lehet orvosolni. Országos, regionális szinten is törekedni kell a víz megtartására, a víz körforgásának a biztosítására. Villámárvizek elleni védelemnél fontos a csapadék minél teljesebb visszatartása a vízgyűjtő területén, a lefolyás lassítása, ami erdősítéssel, illetve záportározók kiépítésével, hullámtér szélesítésével biztosítható. A vizes élőhelyek helyreállításával a táj vízmegtartó képessége növelhető. Változtatni kell a vízgazdálkodás azon szemléletén is, hogy a belvízelvezető csatorna-rendszerek ne vezessék el a vizet az olyan területekről- jellemzően folyókba irányítva- amelyek néhány hónappal korábban aszállyal küzdöttek. Évente 3,5 „balatonnyi” mennyiségű víz   tűnik el ily módon az országból. 

Az egyén felelőssége is nagy. Átlagosan egy ember évente 1,24 millió liter édesvizet fogyaszt, amivel egy olimpiai úszómedencét félig meg lehetne tölteni. Néhány egyszerű lépéssel, pár szokás elhagyásával csökkenthetjük az elhasznált ivóvíz mennyiségét.

Például:

  • Amikor tisztálkodunk, ne folyassuk végig a vizet. Zuhanyozzunk le pár perc alatt, ne pedig fürdőzzünk a teli kádban.
  • Használjunk víztakarékos berendezéseket (pl. mosogatógép, mosógép).
  • A WC öblítéshez használjunk víztakarékos tartályt, de leönthetjük akár a felmosó lével vagy a fürdővízzel is azt.
  • Csak akkor indítsuk be a mosó- és mosogatógépet, ha tele van.
  • Öntözzünk esővízzel, s lehetőség szerint reggel vagy este – ekkor kevesebb párolog el.
  • A kertben válasszunk szárazságtűrő növényeket (pozsgás, sziklakerti növények).
  • Folyóvizes mosogatás helyett válasszunk kéttálcás mosogatót.
  • A főzéshez használt alapanyagokat álló vízben tisztítsuk meg.

Ne csak a takarékosságra törekedjünk, hanem arra is, hogy ne szennyezzük a vizeinket! Szennyvizet, szennyezett vizet ne engedjük ki a földre, csatornákba! Ebben az esetben a földet, a talajvizet, a növényzetet és az állatokat is megmérgezzük. A szennyvíz a párolgást követően feljut a légkörbe, onnan pedig szennyezett csapadékvíz formájában visszahull a „feladónak”.  A víz körforgása tehát megvalósul, azonban nem biztos, hogy itt számunkra is kedvező módon. 

A víz az élet forrása, észrevétlenül része mindennapi életünknek. Bolygónk több mint 70%-át víz borítja, de ennek csupán 1%-a alkalmas emberi fogyasztásra. Erre az 1 %-ra 2020-ban 7,8  milliárdan vagyunk.

A számok elgondolkodtatóak, rajtunk is múlik, hogy mi módon gazdálkodunk ezzel a kinccsel.

Jelen cikk a KEHOP-1.2.1-18-2018-00042 Helyi Klímastratégia kidolgozása és szemléletformálás Deszken című pályázat keretében készült.

dr. Altmayerné dr. Kocsis Anita
klímareferens

Szólj hozzá

Skip to content